2011. június 1-én magunk mögött hagytuk a város zaját és felkerekedtünk, kirándulni indultunk a Szőlősdombra. Célunk a felüdülés volt, hisz az egész évi megfeszített munka után mindenkire ráfért a pihenés, a kikapcsolódás. Gyermeknap, és ugyanakkor Ákos születésnapja alkalmából tehát útra keltünk.
A város végén már várt bennünket a hintónk, és valóban talán még egy limuzinnal sem cseréltük volna el a traktort, azért mert együtt lehettünk, mert a célunk felé haladt velünk, mert a vezetője vigyázott ránk és mert ez volt a legalkalmasabb szállítóeszköz.
Útközben lenyűgöző látvány tárult a szemünk elé. Csodálatos tájakkal és rengeteg természeti kinccsel vette körül otthonunkat a Teremtő. Óvnunk és védenünk kell ezeket a kincseket, hogy utódaink is ugyanúgy gyönyörködhessenek bennük.
"Érik a ropogós cseresznye"- énekeltük, és hívtuk egymást, "Cseresznyézzünk, én is, te is!"
Talán ez a legbiztonságosabb létra, nem igaz?
Ha lett volna fára-mászó-bajnokság, akkor azt Robi nyerte volna. Még kettőig sem számoltam, mikor már fent csücsült a fán.
Remekül szórakoztunk, a fiúk segítették és tanították egymást.
Néhányan az árnyékot választották, és ott társasjátékoztak.
Elmaradhatatlan volt a focibajnokság.
A nagyobb lányok tollasoztak és röplabdáztak.
Páran csínytevésen törték a fejüket.
Délben szalonnát sütöttünk, és bőségesen lakomáztunk.
Hazafele jövet sok szép mezei virágot szedtünk, hogy majd otthonunk dísze legyen és még pár napig emlékeztessen bennünket erre a kirándulásra.
Köszönjük Ákos szüleinek, hogy időt és energiát nem kímélve megajándékozták gyermekeinket ezzel a nappal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése