Ákos, te hozod a vakációt!

Lőrincz Ákos, akinek a szülei a szőlőhegyre építettek egy hétvégi házat, júniusban ünnepli a születésnapját. Anyukája egy reggel azzal az ötlettel állt elő, hogy fia születésnapját kint a szabadban, távol a város zajától és rohanásától, csendben, nyugodt körülmények között ünnepeljük meg. Örültünk a meghívásnak, hisz júniusban, a tanév végén már amúgy is mindenki fáradt az egész évi kemény munkától, ezért az Ákosékhoz való kirándulás ötlete kész felüdülésként hatott a gyermekseregre.
A megbeszélt napon az igazgatóság engedélyével közösségünk útra kelt. A város végénél várt bennünket a traktor, úgyhogy a kimerült lábak megpihenhettek, de a szájak nem bizonyultak fáradtnak. Valaki rácsendített egy tanult gyermekdalra s már a traktor duruzsolását is elnyomta a vidáman éneklő csapat. Mikor egy meredek emelkedőhöz értünk lepattantunk a traktorról és gyalog folytattuk tovább az utunkat. Csodálva a szép réti virágokat, a ragyogó napsütést, a csiripelő madarakat hamar célhoz értünk. A nagyobb lányok ledobták fölösleges ruhájukat, és fürdőruhában kiültek napozni, a fiúk azonnal futballcsapatokat szerveztek, s a lekaszált réten megkezdődött a rangadó. Mindenki jól érezte magát, a kicsik hátizsákjából előkerült egy-két baba, meg társasjáték, volt aki a homokban alagutat ásott és várat épített, voltak akik a hintát ostromolták meg. Volt még fáramászás, szalonnasütés, közös játék, móka és kacagás. Minden gyermek szívében örömmel gondol vissza erre a tanév végi szabadban, közösen eltöltött, vidám napra.

Ákos, Isten éltessen!