2006-ban, amikor nekilódultunk ennek a korszaknak, nem ígérkezett ilyen göröngyösnek az utunk. De hiszem, hogy semmi sem történik velünk véletlenül. Mikor ti félúton jártatok, nálamnál okosabb emberek azt tanácsolták nekem, hogy válasszak egy biztosabb munkahelyet. Nem tettem, mert hittem, és hiszem, hogy nem véletlenül vagyok Belényesben.Ennek a bizonytalan helyzetnek az lett a következménye, hogy jó mélyen a szívembe zártalak benneteket, hiszen az ember csak akkor kezdi el értékelni a drágakincset ami a birtokában van, ha eljön az idő, hogy meg kell válni tőle. Hiszem azt, hogy mindegyikőtök nagyon értékes egyén, egy "csodálatos világ". Az én életemben ti fények voltatok, beragyogtátok mindennapjaimat.
Titeket ajándékul kaptalak, s az volt a feladatom, hogy csiszoljam, formáljam a személyiségeteket. Próbáltam ezt a feladatot a tőlem telhető lehető legjobban teljesíteni, bár néha akaratlanul is ejtettem hibákat. De remélem, hogy ti nem a hibáimra, hanem az együtt töltött értékes és örömteli pillanatokra gondoltok vissza szívesen.
Köszönöm azt a sok szeretetet amit kaptam tőletek, és kérlek ne feledjétek, én mindig örülök, ha látlak benneteket.
Szüleiteknek köszönöm a bizalmat, hogy engem választottak, és a kezembe adtak titeket.
Egy idézettel búcsúzom tőletek, ami az élet göröngyös útjain majd jusson eszetekbe: "Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek"(Wass Albert)
Szeretettel:
Mónika tanító néni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése