Farsang

A gyermekek által legkedveltebb hagyományőrző tevékenység nálunk a Farsang. Ilyenkor mindenki felszabadultabb mint máskor, az egész nap játékból és szórakozásból áll. Minden gyermek maga választhatja meg jelmezét, bámulhatunk a másik ötletességén és kreativitásán. A vitézek, cowboyok, és mesehősök jelmezei leggyakoribbak a fiúk körében, a lányoknál pedig hercegnők és a tündérek vezetik a sort. Ez egyike az olyan ritka alkalmaknak, amikor a gyermeknek nem kell félnie a számonkéréstől, hanem csak a játékok öröme foglalkoztatja. Ilyenkor, mi tanítók, ügyességi és stafétajátékokat válogatunk össze, s mindegyik játéknak kinevezzük a felelősét, szülőket és hozzátartozókat. A játékoknak megnevezzük a helyszínét, így alakulnak ki a játékszigetek. Közösen bemutatjuk a gyermekeknek a játékokat, s kisorsoljuk, hogy a már előre összeállított gyermekcsapat melyik helyszínnél kezdi a versenyt. Adott jelre, az óra mutatójával egyező irányba mozdulnak el a csapatok a következő játékszigethez. ĺgy a játékidő leteltével minden csapat járt minden helyszínen, s minden gyermek kipróbálta az összes játékot. Minden játéksziget felelőse pontozza a győzteseket, s akik a legtöbb ponttal rendelkeznek majd az összesítésnél, azok jutalmat kapnak. Ez évben a farsangon a mi iskolánkban volt:
-jelmezes felvonulás:
Az első osztályosok kicsit még izgultak, mert nekik ez volt az első farsangjuk.
Viktor fenyőfa lett, és állt rendületlenül, mintha a Nyergestetőről jött volna.
Márk Betmen-nek öltözött. Jó tudni, hogy szuperhősök járnak köztünk!Olivér, jó, hogy itt voltál! Örülünk, hogy egy ilyen lovag, mint te, velünk együtt ünnepelt.
Még jó, hogy valaki a tanulást sem felejtette el! Zsanett A betűnek öltözött. Ötletes! Gratulálok neked!
Szilvi Piroska bőrébe bújt. Mindenki kíváncsian nézte, hogy mi van a kosarában.
Öltözhet-e másnak egy szép, szőke kislány mint tündérnek?
Andrea a nyuszi, Eliza a Szépség jelmezét öltötte magára. Én lennék a Szörnyeteg? Remélem a mese végére engem is szeretni fogtok. A legkedveltebb jelmez a Johannáé lett. Ő Csizmás Kandúrt alakította. Remekül sikerült a sminkje, igaz?
Dávid cowboy-nak öltözött. Kitűnően érezte magát a bőrében, s ami nála nem ritka, ezt meg is fogalmazta.
Sőt, valakit majdnem lepuffantott. Vajon kire foghatott pisztolyt?
A jelmezes I. osztály 2011. február 11.-én.
Mintha a meséből pottyant volna hozzánk Hamupipőke, s Enci még hasonlít is rá: ügyes és szorgalmas.
ĺme a modern, XXI. századi roksztár. Valószínüleg azért rakta fel a szemüvegét, hogy meg ne ismerjük.
Ünnepi pillanatoknak is szemtanúi lehettek a résztvevők, volt lánykérés is.
Sőt, még eljegyzés is. Ottó és Henike minden elismerésünk a jelmezetekhez és az előadásotokhoz. Még ma is mosolyt csal mindenki arcára! Ezt nehéz lesz jövőre túlszárnyalni.
Lion vajon Viki számait fogja keverni a zenepulton? Reméljük azért néhány ismerős számot is felrak, amit együtt énekelhetünk!
ĺme a másik cowboy! Még jó, hogy ő nem fog pisztolyt senkire!
Ákos, a nagy varázsló! Reméljük az eltüntető tudományát nem rajtunk, tanítókon fogja bemutatni!
A jelmezes II. osztály - 2011. február 11-én.
A két elválaszthatatlan jóbarát: Robi, a bagoly, és Jonatán, a róka.
Hozzájuk csatlakozott még egy szuperhős is, és egy kedves tigris, Ervin és Betti személyében.
Szorgos, mint a méhecske. Elmondhatjuk ezt Edináról is.
Aranyos nyuszit alakított Loli, selymes bundáját mindenki meg akarta simogatni.
Szeretnivaló kis majom bőrébe bújt Szabi. Nagyon élethűen utánozta a majom hangját. Le a kalappal előtted, jól választottál!
Hogy táncosnő, az biztos. Hogy milyen, annak megállapítását arra bízzuk, aki megnézi a képet.
Hanna, most az alázatosságot öltötte magára, s mindenkit meglepett apáca jelmezével.
Eunika választása telitalálat volt. Ilyen vidám, és szórakoztató kell legyen minden bohóc!
A jelmezes IV. osztály - 2011. február 11-én.
- Sok játék volt, nevettünk, szórakoztunk, s hangoskodásunkkal el is értük a célunkat, megijesztettük a telet. Volt Mocsárjárás, Szívd és fújd, Talicskázás, Dióbiliárd, Táncos lábú nyulak, Krumpliültetés, Célbadobás, Válogatás (tengeri, bab), Egyensúlyjárás (Igazi hercegnők),
Talicskázás, Tömd magad, Akadályverseny (Hóvirágok),Gyermekjáték bemutatása, és még sok más... Szép volt jó volt. Nektek is ez a véleményetek?

Karácsonykor

A legmeghittebb hagyományőrző tevékenységünk a Betlehemes, amit minden évben szenteste a Református Templomban adnak elő iskolánk magyar tagozatos diákjai. Már hetekkel az ünnep előtt megkezdjük rá a készülődést, kiosztjuk a szerepeket, új énekeket tanulunk furulyázni és énekelni. Ilyenkor izgalom és öröm látható az arcokon, a gyermekek alig várják a szentestét, amikor az egész család, nagyszülők és rokonok is megnézhetik jelenetünket. Ez évben sem ünnepelhettünk együtt, ugyanis minden gyermek a saját gyülekezetében örvendeztette meg az egybegyülteket a szolgálatával. ĺme az angyalok és Augusztusz

Értsétek meg emberek,
Ezt akarta értetek;
Nem kellett a palota,
egy volt csak az óhaja:
Hogy az Isten nyissa meg
tinéktek az egeket."
Mária és József
"Nagyon kérem jó uram,
hogyha egy kis szíve van,
fogadjon be éjjelre."
Pásztorok
"Eljöttünk tehozzád,
egyszerű pásztornép,
hogy kiöntsük eléd
szívünk szeretetét."

Sonkolyoson

Szeptemberben, az új tanév kezdetén őszi, betakarítási munkálaton vett részt közösségünk. Sonkolyosra mentünk, ugyanis Ottó hívott meg bennünket krumplit szedni.
Mindenki izgatottan várta a kijelölt napot, ugyanis vonattal mentünk a "tett színhelyére". Vonzotta a gyermekeket a közös tanórán kívüli tevékenység, a vonatozás és az osztálytársuk szülőfalujának és otthonának a megismerése.
Ottó és Henike, a helybeliek, a vasútállomáson vártak bennünket, és vezették csapatunkat a házigazda otthonáig. Gyönyörű volt a reggel, a gyermekek útközben megfigyelték a Pontoskőt, a bokrokon csiripelő madárkákat, a szántóföldeket és az utunkba kerülő gyógynövényeket.
Kati néni, Ottó anyukája, harapnivalóval és meleg teával várt bennünket. A falatozás után az udvartól a kertig mindent tüzetesen megfigyeltünk, megnéztük a kiscicákat, a borjakat, a malacokat, felfedeztük a tyúkok tojóhelyeit, a traktor pótkocsijára, az úgynevezett "remorkára" többen is felpattantak a gyermekek közül, és megbeszéltük azt is, hogy mi a különbség a hordó és a kád között.
Ottó mindent megmutatott nekünk, még játékait is megosztotta társaival. Volt nagy zsivaj, lárma az udvaron, amely nagyobb volt, mint az iskolánkban a játékra kijelölt részünk.
A játszás után kezdődött a nagy munka. A pityókákat lóval kiforgatták a földből, nekünk csak össze kellett gyűjtenünk őket. Mindenki serényen dolgozott, s így hamar megteltek a vödrök; a lelkes gyermekcsapatok még versenyeztek is azon, hogy melyikük gyűjt több burgonyát.
Ez az alkalom jó volt arra, hogy megtapasztaljuk milyen fáradságos munkával telik a földművelő ember élete, s megtanuljuk tisztelni és megbecsülni a munkáját; hogy rájöjjünk arra: a munka nem szégyen, sőt a munkára kész embereké a jövő. Minden ember maga választja meg sorsának alakulását, ha lustálkodással, henyéléssel tölti mindennapjait nem számíthat bő termésre, de ha szorgoskodik, tevékenykedik, munkájának eredménye lesz.
Mire a munkát befejeztük délre harangoztak. Ekkor mindenki szalonnasütésre gyűlt össze.
"Ha krumpli se volna,
fölkopna az állunk" írja Kányádi Sándor a Krumplis mese című versében. Milyen jó, hogy nekünk nem kell ettől tartanunk!
Pirultak a szalonnák, csöpögött a zsír, s a munkában elfáradtak új erőt meríthettek. A kertből szép kilátás nyílt a Pontoskőre, Ottó el is mesélt nekünk egy mondát róla.
Ebéd után elérkezett a játszás ideje. A betonrengetegből jött gyermekek nagyon örültek annak, hogy kedvükre szaladgálhattak a már üres krumpliföldön, itt nem kellett attól tartani, hogy ha elesik valaki kilyukad a nadrágja, mindenki vígan hemperghőzhetett a fűben, s játszhatott Rabló-pandúrosat.
Játék közben megérkezett a fánk is, és mindenki tömhette magába a finom desszertet. Indulás előtt még összeálltunk egy közös kép erejéig, hogy legyen mit kiraknunk az osztályunk előtt levő kis folyosóra, s ha majd a szünetekben rápillantunk, akkor jusson eszünkbe ez az örömteli nap.
Az állomáson a vonatra várva zálogosdit játszottunk a negyedikesek vezénylésével. Házigazdáink elkísértek bennünket, és mi a vonatból integetve búcsúztunk el tőlük.
Köszönjük a Kovács családnak, hogy vendégül látott bennünket, tudjuk, hogy nem volt kis dolog ennyi gyermeket fogadni az otthonukban, s mindent közszemlére tenni a kíváncsi szemek előtt. Azt is tudjuk, hogy azt a munkát, amit a mi lelkes csapatunk végzett, ők is elvégezhették volna nyugodtabb körülmények között, kevesebb felfordulással. Épp ezért, nagyon hálásak vagyunk nekik, amiért segítettek nekünk jobb, szorgosabb és emberközelibb gyermekeket nevelni.

Hétből öt - Amit akkor nem tudtam elmondani...

Drága tanítványaim,
2006-ban, amikor nekilódultunk ennek a korszaknak, nem ígérkezett ilyen göröngyösnek az utunk. De hiszem, hogy semmi sem történik velünk véletlenül. Mikor ti félúton jártatok, nálamnál okosabb emberek azt tanácsolták nekem, hogy válasszak egy biztosabb munkahelyet. Nem tettem, mert hittem, és hiszem, hogy nem véletlenül vagyok Belényesben.
Ennek a bizonytalan helyzetnek az lett a következménye, hogy jó mélyen a szívembe zártalak benneteket, hiszen az ember csak akkor kezdi el értékelni a drágakincset ami a birtokában van, ha eljön az idő, hogy meg kell válni tőle. Hiszem azt, hogy mindegyikőtök nagyon értékes egyén, egy "csodálatos világ". Az én életemben ti fények voltatok, beragyogtátok mindennapjaimat.
Titeket ajándékul kaptalak, s az volt a feladatom, hogy csiszoljam, formáljam a személyiségeteket. Próbáltam ezt a feladatot a tőlem telhető lehető legjobban teljesíteni, bár néha akaratlanul is ejtettem hibákat. De remélem, hogy ti nem a hibáimra, hanem az együtt töltött értékes és örömteli pillanatokra gondoltok vissza szívesen.
Köszönöm azt a sok szeretetet amit kaptam tőletek, és kérlek ne feledjétek, én mindig örülök, ha látlak benneteket.
Szüleiteknek köszönöm a bizalmat, hogy engem választottak, és a kezembe adtak titeket.
Egy idézettel búcsúzom tőletek, ami az élet göröngyös útjain majd jusson eszetekbe: "Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek"(Wass Albert)
Szeretettel:
Mónika tanító néni

Ákos, te hozod a vakációt!

Lőrincz Ákos, akinek a szülei a szőlőhegyre építettek egy hétvégi házat, júniusban ünnepli a születésnapját. Anyukája egy reggel azzal az ötlettel állt elő, hogy fia születésnapját kint a szabadban, távol a város zajától és rohanásától, csendben, nyugodt körülmények között ünnepeljük meg. Örültünk a meghívásnak, hisz júniusban, a tanév végén már amúgy is mindenki fáradt az egész évi kemény munkától, ezért az Ákosékhoz való kirándulás ötlete kész felüdülésként hatott a gyermekseregre.
A megbeszélt napon az igazgatóság engedélyével közösségünk útra kelt. A város végénél várt bennünket a traktor, úgyhogy a kimerült lábak megpihenhettek, de a szájak nem bizonyultak fáradtnak. Valaki rácsendített egy tanult gyermekdalra s már a traktor duruzsolását is elnyomta a vidáman éneklő csapat. Mikor egy meredek emelkedőhöz értünk lepattantunk a traktorról és gyalog folytattuk tovább az utunkat. Csodálva a szép réti virágokat, a ragyogó napsütést, a csiripelő madarakat hamar célhoz értünk. A nagyobb lányok ledobták fölösleges ruhájukat, és fürdőruhában kiültek napozni, a fiúk azonnal futballcsapatokat szerveztek, s a lekaszált réten megkezdődött a rangadó. Mindenki jól érezte magát, a kicsik hátizsákjából előkerült egy-két baba, meg társasjáték, volt aki a homokban alagutat ásott és várat épített, voltak akik a hintát ostromolták meg. Volt még fáramászás, szalonnasütés, közös játék, móka és kacagás. Minden gyermek szívében örömmel gondol vissza erre a tanév végi szabadban, közösen eltöltött, vidám napra.

Ákos, Isten éltessen!

A ti napotok

2010. júniusában, a Gyermeknapot együtt ünnepelhettük mézgedi barátainkkal. Miután vendégeinket köszöntöttük az osztályunkban, utunk a belényesi csokigyárba vezetett.
Ott megtudhattuk, hogy az alapanyagot Belgiumból hozzák, onnan, ahol a legfinomabb csokikat készítik. Minden gyermek kapott egyszer használatos hajhálót, és műanyag zoknit, nehogy valamilyen szennyeződés kerüljön a nyalánkságba. Először a melegszobába vezetett az utunk, ahol az alapanyagot felolvasztják. Itt, egy megnevezett edénybe sorra mindenki belenyújthatta az ujját, és megnyalhatta, hogy milyen íze van a folyékony csokinak. Majd megcsodáltuk a gépeket, és a futószalagon vonuló csokikat. A dolgozók gyors munkáját ámuldozva néztük, akik percenként több mint száz csokiba raktak pálcikát, majd csodálkoztunk azon, hogy milyen gyorsan csomagolják be a kész terméket. A tulajdonos megengedte, hogy mindenki kihúzzon egy csokit a futószalagon levő formákból, s azt ízlelgetve néztük tovább a csomagolás folyamatát. Mindenki jó szájízzel és egy doboz csokival folytathatta útját.
Utunk a múzeumba vezetett, ahol sok szép érdekes tárgy repített vissza bennünket őseink idejébe.
Legjobban a katonarukák és a fegyverek nyűgözték le a gyermekeket. A múzeumi látogatás után csillapítottuk étvágyunkat egy-egy pizzával.
Majd a játszótér hívogatására mondtunk igent, és feledkeztünk bele a játékba.
Játszva, tanulva, szórakozva telt el ez a nap, a gyermekek örömére.