Hétből öt - Amit akkor nem tudtam elmondani...

Drága tanítványaim,
2006-ban, amikor nekilódultunk ennek a korszaknak, nem ígérkezett ilyen göröngyösnek az utunk. De hiszem, hogy semmi sem történik velünk véletlenül. Mikor ti félúton jártatok, nálamnál okosabb emberek azt tanácsolták nekem, hogy válasszak egy biztosabb munkahelyet. Nem tettem, mert hittem, és hiszem, hogy nem véletlenül vagyok Belényesben.
Ennek a bizonytalan helyzetnek az lett a következménye, hogy jó mélyen a szívembe zártalak benneteket, hiszen az ember csak akkor kezdi el értékelni a drágakincset ami a birtokában van, ha eljön az idő, hogy meg kell válni tőle. Hiszem azt, hogy mindegyikőtök nagyon értékes egyén, egy "csodálatos világ". Az én életemben ti fények voltatok, beragyogtátok mindennapjaimat.
Titeket ajándékul kaptalak, s az volt a feladatom, hogy csiszoljam, formáljam a személyiségeteket. Próbáltam ezt a feladatot a tőlem telhető lehető legjobban teljesíteni, bár néha akaratlanul is ejtettem hibákat. De remélem, hogy ti nem a hibáimra, hanem az együtt töltött értékes és örömteli pillanatokra gondoltok vissza szívesen.
Köszönöm azt a sok szeretetet amit kaptam tőletek, és kérlek ne feledjétek, én mindig örülök, ha látlak benneteket.
Szüleiteknek köszönöm a bizalmat, hogy engem választottak, és a kezembe adtak titeket.
Egy idézettel búcsúzom tőletek, ami az élet göröngyös útjain majd jusson eszetekbe: "Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek"(Wass Albert)
Szeretettel:
Mónika tanító néni

Ákos, te hozod a vakációt!

Lőrincz Ákos, akinek a szülei a szőlőhegyre építettek egy hétvégi házat, júniusban ünnepli a születésnapját. Anyukája egy reggel azzal az ötlettel állt elő, hogy fia születésnapját kint a szabadban, távol a város zajától és rohanásától, csendben, nyugodt körülmények között ünnepeljük meg. Örültünk a meghívásnak, hisz júniusban, a tanév végén már amúgy is mindenki fáradt az egész évi kemény munkától, ezért az Ákosékhoz való kirándulás ötlete kész felüdülésként hatott a gyermekseregre.
A megbeszélt napon az igazgatóság engedélyével közösségünk útra kelt. A város végénél várt bennünket a traktor, úgyhogy a kimerült lábak megpihenhettek, de a szájak nem bizonyultak fáradtnak. Valaki rácsendített egy tanult gyermekdalra s már a traktor duruzsolását is elnyomta a vidáman éneklő csapat. Mikor egy meredek emelkedőhöz értünk lepattantunk a traktorról és gyalog folytattuk tovább az utunkat. Csodálva a szép réti virágokat, a ragyogó napsütést, a csiripelő madarakat hamar célhoz értünk. A nagyobb lányok ledobták fölösleges ruhájukat, és fürdőruhában kiültek napozni, a fiúk azonnal futballcsapatokat szerveztek, s a lekaszált réten megkezdődött a rangadó. Mindenki jól érezte magát, a kicsik hátizsákjából előkerült egy-két baba, meg társasjáték, volt aki a homokban alagutat ásott és várat épített, voltak akik a hintát ostromolták meg. Volt még fáramászás, szalonnasütés, közös játék, móka és kacagás. Minden gyermek szívében örömmel gondol vissza erre a tanév végi szabadban, közösen eltöltött, vidám napra.

Ákos, Isten éltessen!

A ti napotok

2010. júniusában, a Gyermeknapot együtt ünnepelhettük mézgedi barátainkkal. Miután vendégeinket köszöntöttük az osztályunkban, utunk a belényesi csokigyárba vezetett.
Ott megtudhattuk, hogy az alapanyagot Belgiumból hozzák, onnan, ahol a legfinomabb csokikat készítik. Minden gyermek kapott egyszer használatos hajhálót, és műanyag zoknit, nehogy valamilyen szennyeződés kerüljön a nyalánkságba. Először a melegszobába vezetett az utunk, ahol az alapanyagot felolvasztják. Itt, egy megnevezett edénybe sorra mindenki belenyújthatta az ujját, és megnyalhatta, hogy milyen íze van a folyékony csokinak. Majd megcsodáltuk a gépeket, és a futószalagon vonuló csokikat. A dolgozók gyors munkáját ámuldozva néztük, akik percenként több mint száz csokiba raktak pálcikát, majd csodálkoztunk azon, hogy milyen gyorsan csomagolják be a kész terméket. A tulajdonos megengedte, hogy mindenki kihúzzon egy csokit a futószalagon levő formákból, s azt ízlelgetve néztük tovább a csomagolás folyamatát. Mindenki jó szájízzel és egy doboz csokival folytathatta útját.
Utunk a múzeumba vezetett, ahol sok szép érdekes tárgy repített vissza bennünket őseink idejébe.
Legjobban a katonarukák és a fegyverek nyűgözték le a gyermekeket. A múzeumi látogatás után csillapítottuk étvágyunkat egy-egy pizzával.
Majd a játszótér hívogatására mondtunk igent, és feledkeztünk bele a játékba.
Játszva, tanulva, szórakozva telt el ez a nap, a gyermekek örömére.

Jutalom

A kitartó tanulás és a hónapokon át tartó megfeszített munka jutalma egy élményekkel teli kirándulás lett a magyar "tengerpartra".Iskolánkból két csapat indulhatott:

- a Rügyek azért, mert országos negyedik lett a Kuruttyon;
- a másik azért, mert a mi iskolánk szervezte meg a Regemondó verseny megyei szakaszát.
Siófokon egy gyönyörű szállodában volt a szállásunk, ahonnan megérkezés után már félórával a hűs habokba vezetett a lurkók útja.
Másnap egy nap erejéig a gyermekek felhőtlen szórakozása érdekében történt egy kis csere a csapatok alakulásában, ugyanis lett egy lány-, és egy fiúcsapatunk.Míg a lányok hajókáztak, hattyúkat etettek és megnézték a környék nevezetességeit, ellátogattak Tihanyba, addig a fiúk szurkoltak, játszottak, harcoltak, falat másztak Budapesten a Napozóréten.
Másnap nagy örömünkre a programok fedték egymást, s így együtt játszhattunk, szórakozhattunk és barangolhattuk be a Napozóréten kialakított Nemzetek utcáját.

Nagy örömünkre ellátogattunk az állatkertbe is, ahol lenyűgözött bennünket a sok látnivaló és még a lábfájásunkról is megfeledkeztünk, amelyet a hatalmas területen levő állatkert bejárása okozhatott volna.

Igazi meglepetés és feledhetetlen élmény volt, hogy Magyarország államelnökének, Sólyom Lászlónak a meghívására eljuthattunk Kocsis Zoltán komolyzenei koncertjére, amelyet a Művészetek palotájában tartottak.

Ezúton is köszönetünket fejezzük ki a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tagjainak, valamint a Kurutty Oktatási Program szervezőinek, hogy lehetővé tették ingyenes részvételünket ezeken a csodálatos eseményeken, gondoskodtak a többfogásos ételekről és a lenyűgöző szálláshelyről.

Útban hazafelé megálltunk Budapesten, s megnéztük a Tropikáriumot is, ahol a mélyvízi világ egy részének és a trópusi őserdő egy kicsi darabkájának tanulmányozásával gazdagodhattunk.

Gyarapodtunk tudománnyal, élményekkel, barátokkal, ismerősökkel és tapasztalatokkal.
Ábel, a csapatkapitány, csak azt sajnálja, hogy jövőre már nem Kurttyolhat, mert ötödikes lesz.

Királyi főerdészek

2010. május 14-én, korán reggel, kis csapatunk útnak indult Kézdialmás felé. Tele izgalommal, lelkesedéssel, reményekkel és vágyakkal, elvárásokkal és megfelelni vágyással vágtunk neki a hosszú útnak. Megérkezésünk után a gyermekek érdekes játékokat tanultak, ismerkedhettek, játszhattak a kultúrotthon udvarán levő kis játszótéren, majd vacsora után minden gyermekért jöttek a szállásadóik. Másnap kezdődött a NAGY küzdelem a pünkösdi királyságért.

Állatvilág témakörrel kezdődött a vetélkedő, s a Rügyek csapata a következő villámkérdéseket kapta:
1. Hogy hívják a méhek azon testrészét, ahol a nektárt tárolják?
2. Mennyi idő után kelnek ki a katicabogár lárvái?
3. Háta bársony,
hasa vászon,
szeme pilla,
farka villa,
feje bot. Mi az?
4. Mi az apácajuh?
5. Hány hét után nyílik ki az újszülött mókusok szeme?A maximális 5 pontból 3 sikeredett, de a helyes válaszok nagyon gyorsak és pontosak voltak, amit még Kurkó bácsi is megemlített, egy frappáns megjegyzéssel.

Az állatvilág második része a bemutatás volt, a juh táplálkozási szokásait, testfelépítését, szaporodását és hasznosságát kellett bemutatniuk tanulóinknak. Ezt a témakört összesen 20-ból 16 ponttal zártuk, ügyesen dolgoztak Rügyeink.
Anyanyelv témakörben a kicsiknek olyan összetett szavakat kellett alkotniuk, amelyek egy Kányádi versben szerepelnek, s a szószerkezetek alapján meg kellett nevezzék a vers címét (Somvirággal, kakukkfűvel); anagrammából madárneveket kellett alkotniuk, s azoknak megnevezni a hangját, pl. szarka - csörög, rigó - fütyül; majd Az okos kos című versből kellett ábrázolni egy részletet.A nagyoknak verset kellett alkotniuk. Néhány próbálkozás itt látható.

Ebben a témakörben 22-ből 18 pontra értékelte a zsűri a Rügyek munkáját.

Érdekes volt mások előadása is, és néha-néha felpillantottak a gyermekek a munkájukból, hogy megcsodálják egymás művét, de nem lehetett lazsálni, mert egyszerre több témakör is zajlott.
Matematikánál a logikáé volt a főszerep, 6 szöveges felatot, és 2 képrejtvényt kellett megoldaniuk a versenyzőknek.
Ötletes, és témához kapcsolódó feladatok voltak, mint például: "Rigó Iringó mézespogácsáért áll sorban, közben így gondolkodik: ha 3 tükrös szívet veszek, megmarad 3 lejem, ha 5-öt veszek, még 9 lejre lesz szükségem. Hány lejbe kerül egy pogácsa?" a) 6 b) 9 c) 12
A Rügyek logikája ennél a megpróbáltatásnál14-ből 11 pontot ért.

ĺme az idegen nyelvű jelenet, mellyel 8 ponttal gazdagodott a Rügyek tarsolya.
Művészetek, azon belül zene témakörben az első feladat állathangok felismerése volt. A széncinke és a gímszarvas hagját hallhatták a tanulók. A második feladatnál hangszereket kellett felismerniük a gyermekeknek a Szentivánéji álom - Nászinduló és a Négy évszak - Tavasz egy részletéből. Majd a zeneművek címének megnevezése volt a feladat, mikor Verdi: Pünkösdi királyságából és Mendelssohn: Tavaszi dalából hallottunk részletet. Ábel ezt a témakört végiszínészkedte, sugárzott róla az öröm és a tudás, mikor meghallotta a Vivaldi tavaszának első tételét, örömében még egy puszit is nyomott Hanna arcára, közben a levegőben hegedült és mondta a helyes választ. Ellenben, mikor elérkezett a modern zene ideje lehervadt a mosoly az arcáról, Dani vette át a főszerepet, Ábel pedig megadással dőlt hátra a székében.
Ennél a témakörnél 8-ból 5 pontot sikerült gyűjteni.

Az EU témakörében, a memóriajátéknál az én elvárásaim nagyok voltak. A felkészülés során bizonyított tudásuk alapján biztos voltam abban, hogy hibátlanul fogják megtalálni a kért országok zászlóit és fővárosát, és tudtam azt is, hogy az idő sem fog gondot jelenteni. Ellenben kicsit meglepődtem, talán a versennyel járó izgalom volt a ludas, így 9-ből csak 7 pontot szereztünk.
Honismeretnél ilyen jellegű kérdésekre válaszoltak a gyermekek:
pl. Udvarhelyszéken, Sóvidéken ma is élő pünkösdi szokás a hesspávázás. Kik játsszák?
a) gyerekek
b) felnőttek
c) csak fiúk
A legnagyobb székelyföldi katolikus zarándoklat színhelye 1567 pünkösdétől...
a) Máriaradna
b) Csíksomlyó
c) Szőkefalva
A török-tatár fosztogatások idején a falu lakossága Feketevárba menekült, de egy állat elárulta őket. Mire lőnek azóta is az apácaiak?
a) nyúlra
b) rókára
c) kakasra
Válaszaink 10-ből 9 pontot értek.
Az ügyességi próbánál célbadobni, egyensúlyozni, talicskázni kellett,a csapatkapitány osztotta fel, hogy melyik csapattag hol mérje meg ügyességét. 5,25 pontot szereztünk.

A verseny izgalmai, egy kis erőgyűjtés és pihenő után a kézdialmási iskola tanulói örvendeztettek meg bennünket néhány jelenet és tánc bemutatásával.

Mi pedig izgatottan vártuk az eredményhírdetést.A Rügyek csapata a Királyi főerdész címet nyerte el, s ezzel együtt egy balatoni kirándulást. A pünkösdi királyok a Rigók lettek.Országos negyediknek lenni nem kismiska, nem csekélység. Mi, tanítóitok, büszkék vagyunk rátok Rügyek.
Gyermekeink a vendéglátóikkal.Másnap ellátogattunk a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumba. Megcsodáltuk a főtérről szerteágazó udvartereket is Kézdivásárhely nevezetességét.
Ellátogattunk a Csernátoni Falumúzeumba is, ahol sok érdekes dolgot láttunk, nekem mégis valahogy az alábbi két kép tetszett a legjobban.Örülünk annak, hogy részesei lehettünk ennek a versenynek. Hiszem azt, hogy nem csak ez a négy gyermek, hanem ezek tanítói, osztálytársai, és hozzátartozói is gyarapodtak tudásban és ismeretben a versenyre való felkészülés során.